2011. április 1., péntek

Szomorkás hangulat…

 

Alapvetően jó kedélyű lány vagyok, de ma kicsit melankolikus a hangulatom. Kinézek az ablakon. Kicsiny eső felhők kúsznak az égen, csepereg. Sír az ég, de tavasz illat van. Kezd életre kelni a természet. Újjászületik. Tegyük mi is!
Ákos egyik dala jut eszembe. Ma ez vagyok én! Miként kapcsolódik ez a tavaszhoz?
A Lelkem biztosan tudja…


Jártunk lehajtott fejjel
Azt hittük, soha nem jön el.
De amikor megszületett,
Felemelte a lehajtott fejeket.

Ünnepe forró, asztala dús
A vándor hazatér, örvend a bús
Kisírt szemedet emeld az égre
Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre!

Én hiszem és tudom
Hogy ő a Megváltó
Akire vártunk, az Örömhír hozó.

Megálmodtuk minden álmunk
És álmatlanul egyre csak vártunk
Váltottunk hitet, mint más az ingét
Most megjött és nem kell több bizonyíték.

Ünnepe forró, asztala dús
A vándor hazatér, örvend a bús
Kisírt szemedet emeld az égre
Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre.

Én hiszerm és tudom,
Hogy ő a Megváltó,
Akire vártunk, az Örömhír hozó...

Számoltuk sorra a múló napokat
A reményen kívül semmink nem maradt
De most hogy ő szólít, mondja a nevedet
Érzed, micsoda erő a szeretet.

Ünnepe forró, asztala dús
A vándor hazatér, örvend a bús
Kisírt szemedet emeld az égre
Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre!

Én hiszerm és tudom,
Hogy ő a Megváltó,
Akire vártunk, az Örömhír hozó...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése