Zavaros gondolatok cikáznak a fejemben, aminek oka egy beszélgetés.
Egyszer, valamikor, azt mondtam önmagamnak, a Sorsra bízom, mikor adatik meg számomra az anyaság öröme. Ahogy telik az idő egyre inkább vágyom rá, néha talán túlságosan is. Nagyon tudok örülni mások boldogságának, mégis valahol szomorúság is bujkál bennem.
Egyik délután, egy éppen szülés előtt álló kedves ismerősömmel beszélgettem, akik szintén sokáig vártak, és végül kértek orvosi segítséget. Ő mondott valamit, ami kicsit elbizonytalanított eddig biztosnak vélt álláspontomban. Elhangzott egy mondat, mi szerint, el kell tudni fogadni a Sors kínálta kapaszkodókat és segítségeket.
Vajon a Sors küldi a jeleket, mit tegyek? Vajon én irányítok, és én akarom azt hallani, hogy van megoldás? Vajon hogyan tudok kusza érzéseim kavalkádjában eligazodni? Vajon, hogyan találom meg saját utamat és ez által a helyeset?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése