Blogtársamnak: A Sólyom, mint szimbólum...

 

 

A MITIKUS SÓLYOM, A MÁGUSOK (MAGYAROK) SZENT MADARA

A sólymot Isten és a Nap madarának, nemzeti azonosságunk legalapvetőbb szimbólumának tekintették.
Az ősi hitvilágban a sólyom Kök Tengrinek, az Ég Urának jelképes kifejezője és égi küldötte.
Kínában már Kr.e. 2000 körül is létezett solymászat. Misz-tikus gyorsasága, kecsessége, és éleslátása miatt kedvel-ték. Mozdulatok feletti uralom, türelem, lehetőségek felis-merése, gyorsaság, pontosság jellemzi.

Először Egyiptomban tűnik fel, mint szakrális, hatalmi jel-kép, az Ég Uraként az egész eget átfogó sólyommadár, szemei a Hold és a Nap, szárnyai átölelik az egész földet.
Ré Napisten fia Hórusz, akit sólyomfejjel ábrázoltak, és a felkelő napot személyesítette meg.
Tehát égi származással rendelkező szakrális uralkodók, fáraók, istenkirályok mögött és feje felett ott a szent Napsólyom, a Turul: az égi származást bizonyító totemál-lat.
Az Égi Sólyom, akivel az Ég költözött le a Földre.

A skandináv mitológiában Loki isten sólyommá változva lopja vissza az ifjúság aranyalmáit.
Ötödik századi kopt-keresztény domborműveken jól láthatóan a szentlélek állataként, fekvő női alakot termékenyít meg a sólyom. De a korai ír domborműveken is jól látha-tóan fontos szakrális szerepet tölt be a szent sólyom. Ilyen a spirituális nemzés, a nemzet „fölött” levés kitárt karokkal, védő pozícióban.
A hunok és a magyarok számára az Ég Ura jelentésének misztériumát a mitikus sárkányjelkép mellett az élővilágból a sólyom fejezte ki a leghatásosabban.

A mágusok (magyarok) szent állata a kerecsensólyom volt, de a későbbi időkben a hunok szent madarát, a turult is egyenrangúnak tekintették a kerecsennel, a két madárfogalom egybeolvadt. „.. a solymárok ünnepén, amelyet a régi nyelvben karácsonynak (kerecseny) nevez-nek” – „sok nép viszi oda madarait, amit a mágusok megáldottak”. A táltoshitet elpusztítani akaró inkvizíció peranyagaiból tudjuk, hogy „ … karácsonykor a lakosság a táltosok vezetésével a ’fiatal sólymokat avatja’ …”.
Ordos-pusztán (Mongólia) talált több mint 2000 éves hun királyi korona legfontosabb jelképét, a türkizből és arany-ból kialakított sólyom képezte, és ez magyarázza az ősi magyar mítoszok turulsólyom legendáját, jelképezve a hun királyok isteni küldetését, amely tovább élt a magyar mítoszokban is.

A Turul-sólyom egy magasabbrendű látásmódot szimbolizál. II. András táltoskirály a Mátra erdejében gyakran va-dászott gyönyörű szép sólyommadarával. A sólyom volt a király totemmadara. A magyar király révülés közben só-lyom szemével látja a világot. Egy alkalommal elrepül, és nem jön vissza a sólyommadár. Mindenki őt keresi a ki-rály kíséretéből. Gábor szerzetes, András király régi, öreg vitéze hét éjszaka keresi a madarat, míg megtalálja, ami-ért egy kívánságát teljesíti a király. A kívánság így hang-zik: „Sokan vagyunk olyan vitézek, akik már csak a szent élet útján járunk, és elmélkedő életet folytatunk. Megkérjük a királyt, hogy létesítsen számunkra kolostort és szerze-tesrendet!” [A legenda Gyöngyös környékéről való, a templom nyomai régészeti topográfiákból ismert. /Sz.L.: Két Hollós)]
Az Esztergomhoz közeli várban lakó sólyomlovagokról szóló legenda is említhető itt. A sólyomlovagok szerzetes-rendjének neve: a Szent Sír Őrzői.
A Fehér Sólyom többletjelentéssel bírt, ezek a világítás, fényesség, tisztaság, eredetiség, spirituális őrzés. A múlt dicső fejedelmeinek, vezéreinek szellemei, „lélekmadarai”.

A kerecsensólyom szeme alatt látható feltűnő tollrajzolat optikailag felerősíti a nézés kifejezését, ezért lett a „min-dent látó udzsat-szem” a távolba látás és a sebezhetetlenség szimbóluma, s ezért nagy becsben tartott amulett.

A Sólyom szeme a Nap szeme, mely minden dolgot megvilágít. Legmagasabb énünk visszatükröződéseként ő a mindent látás, a mindent tudás és minden létezés. Az élet és a szent utak védelmezője, az ihletről gondoskodó lény. Azt üzeni, hogy tiszta látással minden dimenzión keresztül a dolgok lényegébe láthatunk.

Forrás:

http://www.temesvarigabi.eoldal.hu/cikkek/magyar_-taltos_-rovas_-osi-hit/a-mitikus-solyom_-a-magusok-_magyarok_-szent-madara.html