2011. május 10., kedd

Véletlenek nincsenek...

 Ma reggel eszembe jutottak barátnőm szavai, amiket még tavaly nyáron mondott.
Vannak pillanatok, amikor nem értjük, miért úgy történnek a dolgok, ahogy. Talán bosszankodunk, bánkódunk. Utólag mégis rádöbbenünk, pontosan így kellett lennie.
Azt az utat kell végig járnunk, ami legjobban szolgálja fejlődésünket, és bár néha értetlenül állunk az események előtt, mégis, a Lelkünk mélyén érezzük, nem véletlenül.
Ha visszatekintek, meg kell állapítanom, még ha az adott pillanatban nem is így éreztem, minden tökéletesen jókor esett meg velem. Ha csak egy apró töredék részlet mást lett, már nem az lennék, aki most vagyok. Életünk minden percében tanulunk valamit.
Hálás vagyok, amiért megértettem, minden úgy jó, ahogy van! Véletlenek nincsenek! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése