Fénysugár...

Néha Isten a legváratlanabb pillanatban küld üzenetet. Amikor azt hiszed, álmaid, vágyaid nem elérhetőek, küldenek egy aprócska fénysugarat. Mint mikor felnézel az égre, sötét, és megpillantasz egy aprócska csillagot. Lehet, nem érem el. lehet, majd csak a következő életemben válik valóra, de most már tudom, nem lehetetlen. Tudom, hogy világít, tudom, hogy feléje tartok. Mikor érem el? Lényegtelen, az a fontos, hogy megértettem, mennem kell tovább. Hálás vagyok, mert megértettem, minden lehetséges! Minden álmunkat valóra válthatjuk! Ugyanakkor valójában sokkal fontosabb az út, mint a cél. Isten velünk van, segít, ha tiszta szívből hiszünk! Hálás vagyok ezért az apró csillagégért, fénysugárért, amit tegnap kaptam! Köszönöm!   

  Körülöttünk csupa fájdalom, szenvedés, nehézségek, küzdés, és úgy érezzük, az élet szépségei eltűnnek. Ilyenkor kell felnézni az égre és érezni Isten jelenlétét, aki bármi történjen is, velünk van.
 Amikor úgy érzem, belefáradtam a napi problémákba, harcokba, akkor nincs más hátra, energiát kell szerezni a folytatáshoz. Mindenki másként teszi. Én ilyenkor szívesen hódolok egyik nagy szenvedélyemnek, a kastélyoknak. Ezeket a rég múlt emlékeit őrző épületeket meglátva, elszáll minden gondom, bánatom, és úgy érzem, időutazáson vagyok. Lehet romos, felújított, kicsi, nagy, mindegyiket egyformán szeretem.

Hétvégén is így tettem, barátaimmal belépve a díszes vaskapun, elképzeltem milyen lehetett itt az élet… ilyenkor szárnyalhat a fantázia… aztán hétfőn folytatjuk a harcot...