2011. augusztus 17., szerda

  Körülöttünk csupa fájdalom, szenvedés, nehézségek, küzdés, és úgy érezzük, az élet szépségei eltűnnek. Ilyenkor kell felnézni az égre és érezni Isten jelenlétét, aki bármi történjen is, velünk van.
 Amikor úgy érzem, belefáradtam a napi problémákba, harcokba, akkor nincs más hátra, energiát kell szerezni a folytatáshoz. Mindenki másként teszi. Én ilyenkor szívesen hódolok egyik nagy szenvedélyemnek, a kastélyoknak. Ezeket a rég múlt emlékeit őrző épületeket meglátva, elszáll minden gondom, bánatom, és úgy érzem, időutazáson vagyok. Lehet romos, felújított, kicsi, nagy, mindegyiket egyformán szeretem.

Hétvégén is így tettem, barátaimmal belépve a díszes vaskapun, elképzeltem milyen lehetett itt az élet… ilyenkor szárnyalhat a fantázia… aztán hétfőn folytatjuk a harcot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése